Hétfö

Hát ez nem az én napom volt.
Kezdödött azzal, hogy elinduláskor éreztem hogy a motorom nem tud úgy nekilendülni, mint egyébként szokott, kb 200 méter után visszafordultam, elökaptam az olajzót, meg a rongyot, hogy ne kenjem össze vele magamat nagyon. Gondoltam mi a baj, beragadt az esözések miatt a fékrendszerem. Kb félórás szenvedés után úgy gondoltam, hogy megpróbálom. Elindultam, de kétszáz méter után inkább visszafordultam, mert nem akartam tönkretenni.
Úgy voltam vele elökapom a bringát, ha ló nincs a szamár is jó alapon felnyergelem és azzal megyek dolgozni. Igenám, de a hátsó kerék töklapos, de mit nekem egy kis pumpálás. Gyorsan lerendeztem, indulnék, akkor derül ki, hogy a kulcsát nem hordom magammal. Fel a másodikra, közben folyik rajtam a viz, mert induláskor esett az esö, de mire leértem már el is állt. Persze nem vettem le az esö elleni felszerelésemet (kabát, nadrág, sapka), ami alatt aztán igazán lehet izzadni.
Elindulás után kiderült, hogy nagyon régen bicajoztam, ami azt is jelenti, hogy alig birtam tekerni, meg azt is jelenti, hogy kicsit be is rozsdásodott, ami annyit jelent, hogy elég nehezen lehet tekerni. Hát a hülye bringásokról ne is beszéljek, mennek mint az állat, elsöbbséget adni, ugyan már ök az urak az úton. Némelyiket úgy meg tudnám csapni, hogy a dinamó világosságot adna neki. Kb egy órás késéssel be is értem, remegtem mint a kocsonya, az idegtöl meg a fáradtságtól. Vérnyomásom is megugrott 169/106-ra. Azóta sem tudott lemenni, de majd holnap.