2009. május 2., szombat

Kiabálós munkanap

Ma nem hagytam magam, bár az utóbbi idöben egyébként sem szoktam.
A kiabálást sem én kezdtem, de hülye lettem volna hagyni magamat. Fel voltam már készülve rá, attól függetlenül mégis váratlanul érintett. Csak azt nem értem, hogy a többiek miért nem szállnak vele szembe, mindenkit hülyének néz, mindenkivel ott csesz ki, ahol csak tud, és tudják, és mégis hagyják magukat. Na de mindegy, mindenki saját magának csinálja. Az ilyenek miatt lett magas a vérnyomásom, mert azelött sosem volt vele baj.
A fönököm is csak barátnak való, mert nem tud a sarkára állni.
Nekem mindig ez jut róla az eszembe:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése