Volt egyszer egy favágó, s annak négy fia. Négyfele húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyettértés lett volna köztük. Mindennapos volt a veszekedés. Egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak rajtuk.
Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, egyre boldogtalanabb lett. Sokszor próbálta elmagyarázni, hogy a veszekedés nem használ, mindhiába. Az apai jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.
Elment egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készített a lenyesett gallyakból egy köteget, megkötötte egy kötéllel.
Útközben eszébe jutott valami. Izgatottan várta haza fiait. Ahogy hazaértek, hívatta őket.
Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak fiam kettőbe ezt a rőzsét!
Megpróbálta, de nem sikerült, megszégyenülve ment vissza apjához.
- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiának:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak ketté. Pont úgy járt, ahogy a bátyja. Így próbálta meg a harmadik, majd a negyedik fiú is. Egyiknek sem sikerült. Mind csüggedten ültek a földre.
Fölállt akkor a favágó mosolyogva. Kicsomozta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak.
Mondja akkor is fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat.
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik, egy- két gallyat, és azon nyomban eltöri.
Nagy büszkén állnak apjuk előtt.
Erre a favágó:
- Látjátok, még össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni.
Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind.
Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön.
De ha együtt maradtok, összetartatok, nincs az a hatalom, aki legyőzne titeket.
Az összetartozás hatalmas erő...... ami szinte legyőzhetetlen!
2009. március 23., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése