Hócipö-hócipö

Hát ez sem a legjobb nap,legalábbis számomra. Nagyon-nagyon tele van a hòcipöm,pedig már tavaszodni kellene. Én mindig magamra veszek mindent. Mintha ez lenne a sorsom. Amikor úgy érzem,hogy már majdnem minden tökéletes,olyankor a nyakamba veszek valami olyat,ami kibillent a lelki egyensúlyombol.

Idézetek//A kis angyalka meséje

Nagy tanácskozás folyt a mennyországban. Valamennyi fehér szárnyas angyal együtt volt. A jó Isten így szólt hozzájuk: - A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá közületek?

A kis angyalok szolgálatkészen így feleltek:
- Én is! Én is! Én is!
- Csakhogy nem olyan egyszerű a dolog - folytatta a jó Isten. - Aki vállalkozik, és nem képes megjavítani az ördögöt, annak vele együtt a pokolba kell süllyednie.
Erre azonnal visszahúzódtak az angyalok.
- Azt már nem - kiáltották - Ilyen nagy dologra nem vállalkozunk.
- Senki sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni? - kérdezte az Isten.
Ekkor előlépett egy selymes fürtű, liliomfehér ruhába öltözött szépséges kis angyalka és így szólt:
- Én vállalom!
A jó Isten szeretettel megsimogatta és csak annyit mondott:
- Menj hát!

A pokol leggonoszabb ördöge éppen egy fiúval verekedett. Úgy tépázta szegény gyereket, hogy az keservesen sírt-rítt. Az angyalka, aki épp akkor szállt le a mennyországból, oda állt a fiú elé, hogy megvédje őt. Nosza több sem kellett az ördögnek. Haragosan rákiáltott:
- Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor!
- Üss inkább engem, csak ezt a szegény fiút ne bántsd.
- Azt éppen megkaphatod - felelte az ördög.
Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni. Mikor látta, hogy hagyja magát, türelmetlenül rászólt:
- Ugyan miért nem sírsz már, talán bizony nem érzed eléggé?
- Azért nem sírok, mert nem akarom, hogy a jó Isten meghallja a sírásomat, és téged megbüntessen. - felelte az angyal.

Az ördög erre elengedte és nem verte tovább. Nagy csoport fiút pillantottak meg, akik a mezőn játszadoztak.
- Meglásd milyen ijedten fognak szétrebbenni. - mondta az ördög és köveket hajigált feléjük.
Az angyal erre eléje állt, úgy hogy a kövek mind őt érték el. Egészen véres lett a ruhája.
- De buta vagy - bosszankodott az ördög. - talán bizony nem fájnak neked az ütések? Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek?
- Én azért vagyok itt, hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem - felelte szelíden az angyal.

Az ördög erre fölhagyott a kődobálással. Csakhogy most egy szépséges rózsatövet pillantott meg, hát neki akart esni, hogy letépje az épp hasadni készülő bimbócskát. Az angyal megint eléje állt.
- Inkább a szárnyaimat tépd ki - könyörgött neki.
- Hogyan röpülsz akkor vissza a mennyországba?
A kis angyalka bánatosan nézett reá.
- Ha te nem javulsz meg, nekem nincsen helyem többé a mennyországban. Ez esetben én is a pokolba kerülök veled.
A gonosz ördög nevetett.
-Gyere, csak gyere!

És magával vonszolta. Egyszerre óriási szélvihar támadt. A fák, bokrok csakúgy hajladoztak. Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget. Zuhogott az eső. Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől. Az ördög csodálkozott ezen.
- Miét nem véded inkább önmagadat? Hiszen rossz voltam hozzád, ütöttelek és köveket hajigáltam feléd.
- Nekem az a hivatásom, hogy jó legyek, mindent eltűrjek és megbocsássak. - felelt az angyal.
Az ördög szégyenkezve kullogott mellette. Így értek egyre közelebb a pokol felé. Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük. Az ördög egyszerre felkiáltott:
- Forduljunk vissza. Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé.
De már késő volt. Egész csoport ördög tartott feléjük. Körül fogták az angyal és megakarták cibálni fehér szárnyait. De az ördög, aki vele volt nem engedte őt bántani. A többi persze nevette őt.
- Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé, mert neked az a hivatásod, hogy rossz légy! - mondták neki.
- Nem megyek! - felelte az ördög - Soha többé nem bántom őket.
- Tépd le a rózsatő hasadó bimbócskáit! - küldték a többiek.
- A rózsatövet sem bántom soha többé! - válaszolta az ördög és nem tágított az angyal mellől.

Erre valamennyi ördög neki esett az angyalnak és ütötték, verték. De az ördög eléje állt úgy, hogy őt érjék az ütések. Már csupa vér volt a ruhája és a vér lemosta róla a fekete színt. Mikor a gonosz ördögök ezt látták, ijedten futottak vissza a pokolba. S alighogy odaértek, hatalmas robaj, dübörgés hallatszott és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt. Az angyalka pedig nagy diadallal vitte magával a legrosszabb ördögöt, akit ő váltott meg és fölszállt vele a mennyországba.

Idézetek//... és Isten megteremté a NŐT

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? És az Úr azt felelte: Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt?

- Mosható legyen, de ne műanyag, több mint kétszáz mozgó alkatrészből álljon, amelynek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket a karjában tartani, megölelni úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott tértől az összetört szívig, és mindezt mindössze két kézzel.

Az angyalra mindez mély benyomást tett.
- Két kézzel? Az lehetetlen! És ez a standard modell? Túl sok munka ez egy napra... várj holnapig, és fejezd be akkor!

- Nem - mondá az Úr. - Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, amely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.

Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
- De Uram, olyan puhának alkottad őt.

- Igen puha - mondta az Úr. - De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mi mindent elvisel és legyőz.

- Tud gondolkodni? - kérdezte az angyal.

- Nem csak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is - válaszolta az Úr.

Az angyal megérintette a nő arcát...
- Uram úgy tűnik, a teremtényed ereszt! Túl sok terhet róttál rá.

- Nem ereszt ... Ezek könnyek - javította ki az Úr az angyalt.

- Mik azok a könnyek? És mire valók? - kérdezte az angyal.

És mondá az Úr:
- A könnyek fejezik ki a bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát,
szenvedését és a büszkeségét.

Mindez nagy hatást tett az angyalra.
- Uram, zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos. Olyan erő birtokában van, amelyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat, és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét, és véleményét. Mosolyog, amikor sikoltani, szeretne. Dalol, amikor sírni, volna kedve. Sír, amikor boldog, és nevet amikor fél. Harcol, azért amiben hisz. Kiált az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha jobb megoldást tud. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél. Szeretete feltétel nélküli. Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak. Örül, ha születésről vagy esküvőről hall. Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthatja az összetört szívet. Csak egyetlen hibája van:
ELFELEJTI MENNYIRE ÉRTÉKES.

Idézetek//A szerelem mindent megold

Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit!

- A ház ura itthon van? - kérdezték.
- Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.
- Akkor nem mehetünk be, felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt.
- Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.
- Együtt nem mehetünk be a házba - felelték.
- Miért nem? - kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett:
- Az ő neve, Jólét - mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta - Ő a Siker, és én vagyok a Szerelem.
Majd így folytatta: - Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.

Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült.
- Ez nagyszerű! - mondta. Ebben az esetben hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!
A felesége nem értett egyet.
- Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját
javaslatával:
- Nem lenne jobb a Szerelmet behívni? Az otthonunk megtelne
szerelemmel!

- Hallgassunk a menyünkre! - mondta a férj a feleségének. - Menj, és hívd be Szerelmet, hogy legyen a vendégünk!
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget:
- Melyikőtök a Szerelem? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk!
A Szerelem felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte a Jólétet és a Sikert:
- Én csak a Szerelmet hívtam. Ti miért jöttök?
Az öregek egyszerre válaszoltak:
- Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel, Szerelmet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk. Ahol Szerelem van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!

Megkönnyebbülés

Ma kitört belölem,ami rakodott már elég régóta.
Annyira gyors volt,hogy már nem lehetett visszafogni,ahogy mindigis szoktam.
Elmondtam mindent,ami nyomta a bögyömet. Azt is hogy nagyon szeretem a munkámat,de utálok bejárni,mert nem tudom elviselni,hogy hülyének néznek,meg amit csak lehet.
Hogy mit értem el vele,nem tudom,de az biztos hogy megkönnyebbültem.
Ezt még elalvás elött le kellett,hogy irjam.

Egy nehéz nap

Azt hiszem az idegeim egy kicsit meg vannak viselve. Ma felváltva tört rám a dühroham, a sirógörcs, és a depresszió, és ezt kellett magamban tartanom, mert ugyebár munka közben nem láthatja senki. Természetesen látni rajtam, de mégsem tölthetem ki senkin a feszültséget, ami bennem van, pedig olykor órákig orditani tudnék, mire kiengednék annyira, amit már el lehet viselni. Nem tudom, meddig vezethet, meddig lehet legyürni, csak azt tudom, hogyha rövidesen nem váltok a munkámon, bele fogok bolondulni. Vagy egyszerüen felrobbanok.
Ahogy hazaérek, megnyugszom, és nem teljesen értem, hogy mi volt ami miatt megint kiborultam.

Na de itthon lenyugszom, feltöltödöm, aztán másnap megint lemerülök.

Legszivesebben elbújnék valahova, ahol nem talál meg senki.

Röviden

Elkezdtem ma lebontani a fámat, hát elég sok munka van vele, de jövöre , azaz az idén megint fel lehet disziteni, már csak 11 hónap. Hogy szalad az idö, nem is gondolná az ember.
Annyi mindent szeretnék csinálni, de úgy érzem, hogy nincs rá elég idöm, talán ezért sok mindennek neki sem állok.
Megint mire a géphez jutok, már nem tudok mit irni.

Idézetek//A titokzatos fehér rózsa

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. Milyen szép! - gondolta. - Milyen kecses! Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva. - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű. - Hát hogy néz ez ki?
"Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül. - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót."

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg mi? - fanyalgott a róka. - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya! - röfögte a vaddisznó. - Ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre.
"Hát nem látjátok, hogy fáj neki ?" - gondolta a farkas. - " Miért kell bántani? "

- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve. - Tépjük ki !
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka. - Ki kell irtani !
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. "Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.

telefonról is lehet?

Most kiprobálom telefonról is,mert ha ez müködik,tudok majd sokszor ugy irni,hogy nem is vagyok a gépem közelében,akár még az ágyból is.

Egy szombati nap

Elég hideg szombati nap volt ma is. Milyen jó, hogy kicsivel késöbb indultam ma a munkába, mert ott álhattam volna a kapuban félig átfagyva, mert a biztonsági örök csak késöbb értek oda. Elég gyorsan eltelt a nap, szerencsére másfél órával hamarabb el tudtam jönni, mert alig volt vendég. Legalább meg tudtam venni, amit már olyan régóta kerestem, de sehol nem lehetett kapni. Most befészkelte magát a fejembe, hogy hova kell mennem, és nem elég, hogy mindent kaptam, de még olyan dolgot is amit már legalább fél éve kerestem. A fürdöszobába kerestem szönyeget, ami polifoamos, vagy milyen. Nem fázik a lábam fésülködés közben, és gyorsan szárad. Most kaptam, és ráadásul nem is volt olyan drága. Úgy örültem, cseppet sem bántam, hogy bemotoroztam Amszterdamba. Egyedül az emberek, a közlekedésben kiboritó, amit müvelnek. Nem néznek szét, csak mennek a fejük után, és mégsincs annyi baleset, szerencsére.

Délután most is bealudtam, szinte kómás voltam. Pedig annyi mindent kellene csinálnom, meg szeretném is.

Ez itt egy idézet egy vicclapról:

Eleinte a kevés alvásra és a sok stresszre fogtam, de most megleltem az igazi okát! Azért vagyok fáradt, mert túl sokat dolgozom. 10 millió lakosa van az országnak, ebből három és fél millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék hat és fél milliónak kell megcsinálni az összes munkát. Hétszáz ezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5.8 millió emberre marad az összes munka. A dolgozókból nyolcszáz ezren a kormánynak dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5 milliónak kell megcsinálnia mindent. Fél millió embert alkalmaz a katonaság, ami azt jelenti, hogy maradt 4.5 millió ember, akikre az összes munka hárul. Vegyük azt az összes embert, aki a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, s megkapjuk azt a maradék másfél millió embert, akikre a tényleges munka elvégzése esik. Egy adott pillanatban háromszáz ezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a fél millió munkanélküli, s máris megkapjuk azt a valódi embermennyiséget, ami pontosan hétszáz ezer embert jelent - no, hát ennyinek kell elvégeznie minden munkát. Ja, most olvastam a legújabb statisztikákat : jelenleg 699 998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka - rád és rám.

Semmi kedvem

Olyan semmi kedvem volt a napokban. Azért is nem irtam semmit. Olyan bosszantó, egész nap, amikor a fejemben van valami, sose vagyok gépközelbe, utána meg, hiába is akarnám leirni, már semmi sincs belöle. Mit kellene kitalálnom, nem tudom, de késöbb hátha belejövök, addig csak keveseket irok.

Vasárnap este

Vasárnap este van. Tegnap nem volt semmi kedvem irni. A délelöttöm elég depisen telt. De eldöntöttem, hogy keresek egy másik munkahelyet. Nem érzem itt jól magam. Egész napomat ott töltöm, akkor már az is kell, hogy jól érezzem magam. És ilyen még sose volt velem, hogy ne érezzem jól magam egy munkahelyen. Ezzel nem azt mondom, hogy nem szeretem a munkámat, mert az nem lenne igaz. csak itt nem jó lenni.

Az idén ma föztem elöször. Párom nem igényelte, én meg nem eröltettem. Ma viszont isteni zöldséges-tejfölös wokot csináltam, mellé rizst, nagyon belaktunk belöle.

Egyébként elég nyugis nap volt, kicsit rendet raktam a ruháim között, most látom, mennyi olyan ruhám van, ami még egyszer sem volt rajtam. Terveimben van egy varrógép, amit talán a hónap vége felé meg is veszek magamnak. Kisebb javitások, ha kell átalakitások, meg ehhez hasonlókra nagyon jó lesz. Valamikor régebben varrtam már magamnak, blúzt, ruhát, és egy nadrágot is, kedvet már kaptam rá, hátha lesz rá idöm is.

Igazából annyi mindent szeretnék csinálni. Annyi minden érdekel. A szekrény mélyén van a gobelinem, azt is be kéne fejezni. Tudom, hogyha egyszer kézbe veszem, nem fogom tudni letenni. Az ezoteria is nagyon érdekelne, olvasgatok róla elég sokat.

A mai napomról

Eltelt ez a nap is. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nyugis leszek.Nemhiába vannak velem angyalkáim. Az éjjel aludtam kb 3 órát, de egyáltalán nem éreztem.

Mától megpróbálom egy kicsit visszavenni az evést, mert az ünnepek alkalmával érzem, hogy van egy kis plusz kilóm, ami egyébként sem egy elhanyagolható dolog. Mai reggelim két kis alma volt, az ebédem egy alma, egy körte, egy banán két sima croissant. Késöbb egy teát is megittam.
Délután megettem még egy körtét. Vacsorára egy kisebb szendvics, sonkás-sajtos és a még újévröl maradt lencsesaláta. Remélem, hogy meg tudom állni ma már, hogy nem eszek.

Meg vagyok örülve az olvasásért, most is a harlequin-nek egy folytatásos regényét olvasom. Nemrég olvastam ki egy Nóra Roberts könyvet, elötte meg egy Danielle Steel könyvet, amin igencsak lehetett sirni. Vagy csak én vagyok a kelleténél érzékenyebb.
Munkahelyem még mindig olyan, mint tavaly volt, meg kell töle szabadulnom, csak elötte találjak valami biztatóbbat.

Remélem, hogy késöbb fogok tudni jobban irni, ha már lesz gyakorlatom benne, mert most még csak kóstolgatom.

Elöször itt

Hát igazán nem is tudom, hogy mit irjak. Annyi minden van a fejemben, egy nagy kavarodás, ha megpróbálkoznék kibogozni.

Január elseje van, amikor lehetöség van arra, hogy azt higgyük, hogy képesek vagyonk megváltoztatni a világot. És ezt meg is tudjuk tenni, ha tudjuk mi az elsö lépés. Na én ezt a lépést még nem tudom biztosan.

Keresem és meg is fogom találni.

Azt hiszem most ennyi elég, még mielött elkezdenék itt hülyeségeket irni.