Ma kitört belölem,ami rakodott már elég régóta.
Annyira gyors volt,hogy már nem lehetett visszafogni,ahogy mindigis szoktam.
Elmondtam mindent,ami nyomta a bögyömet. Azt is hogy nagyon szeretem a munkámat,de utálok bejárni,mert nem tudom elviselni,hogy hülyének néznek,meg amit csak lehet.
Hogy mit értem el vele,nem tudom,de az biztos hogy megkönnyebbültem.
Ezt még elalvás elött le kellett,hogy irjam.
2009. január 16., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése