Azt hiszem az idegeim egy kicsit meg vannak viselve. Ma felváltva tört rám a dühroham, a sirógörcs, és a depresszió, és ezt kellett magamban tartanom, mert ugyebár munka közben nem láthatja senki. Természetesen látni rajtam, de mégsem tölthetem ki senkin a feszültséget, ami bennem van, pedig olykor órákig orditani tudnék, mire kiengednék annyira, amit már el lehet viselni. Nem tudom, meddig vezethet, meddig lehet legyürni, csak azt tudom, hogyha rövidesen nem váltok a munkámon, bele fogok bolondulni. Vagy egyszerüen felrobbanok.
Ahogy hazaérek, megnyugszom, és nem teljesen értem, hogy mi volt ami miatt megint kiborultam.
Na de itthon lenyugszom, feltöltödöm, aztán másnap megint lemerülök.
Legszivesebben elbújnék valahova, ahol nem talál meg senki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése